(Cseh Tamás – Bereményi Géza)
Szöke barátném,
A pitypangot leszedtem,
Pompás mozdulat,
Máare illant a délután,
Szép szöke kert alatt,
Szép szöke délután.
Barátném,
Nem is tudom,
Hogy mit is
Írhatnék,
E levélbe
Most neked,
Folytatom.
Kedves barátném,
Tegnap légy volt a levesben,
Aztán meggybefött,
Végül torta volt vacsoránk,
Bübájos pillanat,
Virradat, virradat.
Leírnám
Páare gondolatom
E levélbe,
Ha nem félnék,
Hogy kinevet,
Barátném,
Folyatatom.
Most jut eszembe:
Ahogy megállt és nevetett,
Pompás mozdulat,
Úgy érzem többet éare,
Többet éare mindennél,
Mindennél, mindennél.
A barátság,
Kedveseim,
Visszafolytott
Sírás,
És ezzel
Zárom is
Soraim.
Végül annyit még:
A pitypangra ráfújtam,
Annyit mondhatok,
Így múlik az életünk,
Egy rohadt kert alatt,
Szép szöke életünk.
Végül egy
Utóirat:
A barátság,
A szeretet,
A pihenés
Fontosabb
Mindennél.
Transcribed by iiti