(Cseh Tamás – Bereményi Géza)
Egy mosókonyhában
Jól kitaláltam
Én azt, hogy mi lesz,
Azt, hogy majd mi lesz,
Lent párás háztetök,
Tíz évvel ezelött.
Egy mosókonyhában,
-szükséglakásban-
Éjszaka volt, sötét,
Utcáról kaptam a fényt,
De én tisztán láttam ott,
Minden megvilágosodott.
Magamat láttam tíz év múlva itt,
Hallottam ezt, a mostani dal hangjait.
És attól féltem, nehogy majd ez legyen,
Csak tíz év múlva ne ez a dal legyen.
És attól féltem, nehogy majd így legyen,
Csak tíz év múlva ne ez a dal legyen.
Egy mosókonyhában,
Báare kitaláltam
Én azt, hogy mi lesz,
A jövöt kértem én,
S bármit is akar,
Ne, ne ez legyen a dal.
Egy mosókonyhából
Neki a világnak,
Mindegy az, hogy mi lesz,
Az, hogy majd mi lesz,
Csak ne ez a dal legyen
Túl, túl az éveken.
Magamat láttam tíz év múlva itt,
Hallottam ezt, a mostani dal hangjait.
És attól féltem, nehogy majd ez legyen,
Csak tíz év múlva ne ez a dal legyen.
És attól féltem, nehogy majd így legyen,
Csak tíz év múlva ne ez a dal legyen.
Transcribed by iiti