Az üresség – folyton kísért
Suttogja, úgysem, mégsem,
Miért is kéne más – s pont itt talál
A holnap, hol tegnap erre járt

Seholsincs máare, amiért halnál,
Amiért az ember lánggal ég
Ha volt is így, máare kihunyt rég
S az árral úszunk semmiként

Egy újabb nap, egy újabb év,
Ez is csak ugyanúgy telt el
Mit is várnál, ha nincsen kép
Mit e lét ne tépne végleg szét

Néhány szilánk, páare törött rész
Marad majd, s álmodból ver fel
Hogy nincsen tovább, s ez így van rég
És élve oszlunk semmivé

És ez így van rég

Ez csak mi váare
Nincsen tovább – nincs semmi

Báare benne élsz
Nem látszik még
Mi volt a teremtq terve
Ha nincs megoldás
Sem folytatás – nincs semmi

Élünk majd szorgos senkiként
S jaj nélkül foszlunk semmivé
Ahogy bízunk, úgy csalódunk
Nem vígasz, hogy alig fáj

De az ízét tényleg szokni kell
Boruljunk térdre
Innen máare nincsen lejjebb
Innét esni, alig fáj

Isten hozott itt lent a sárban
Testvérem e másvilágban
Azt mondják a halál gyötrq
De élve múlni, alig fáj